Képes darázshatározó
2019.05.08.Az elpusztult disszertáció és a halottnak hitt bronzszobor története
2019.10.25.Kétféle ember van: aki fél a darazsaktól, és aki még jobban fél a darazsaktól – írná felütésként egy hatásvadász kontentmarketinges. Hiába kapnánk a fejünkhöz a baltával csapott egyszerűsítés miatt, mert – sajnos azt tapasztaljuk – majdnem így van.
„Darazsak. E szó hallatán elsőre szinte mindenki a sárga-fekete egyenruhás, fullánkkal felfegyverzett rovarokra gondol, és a hangsúlyozástól, hangerőtől függően összerezzen, vagy akár futásnak is ered.”
Számtalanszor keresi meg a múzeumot mind a média, mind a lakosság „darazsas” kérdésekkel. A nyári hónapokban se vége, se hossza a levélírók, betelefonálók sorának, akik mind-mind égetően sürgős kérdésekkel keresik a múzeum darazsászát.
Mit találtam, mit tegyek, mit ne tegyek, hogyan irtsam, túlélem-e?
Ismerős kérdések?
Nem véletlen a sok bizonytalanság, az ijedtség, és érthetőek a reakciók.
Vas Zoltán: Darazsak - Gesta Hymenopterorum
200 oldal, 231 színes fotó, keménykötésben
A félelem fő oka, hogy nagyon kevéssé ismerik ezt a színes, fajgazdag, változatos életmódú csapatot. Ami nem csoda, hiszen magyar nyelven sehol sem találkozhatnak megbízható, közérthető és átfogó ismeretekkel.
A média – kivált a bulvár és a közösségi – persze tele van válaszokkal, ám egy részük hibás, szenzációhajhász, gyakran kifejezetten félelemkeltő.
A múzeumban tehát évek óta szembesülünk azzal, hogy rengeteg tévhit és eltúlzott félelem él az emberekben a darazsakkal kapcsolatban.
Márpedig miért féljünk, ha nem muszáj?
Ezért fogant meg a gondolat a múzeum darázsszakértője, Vas Zoltán fejében, hogy itt az ideje az alapos tisztázásnak:
- legyen végre reális a darazsakról kialakított kép,
- legyen felismerhető a téves információ,
- ne féljünk indokolatlanul!
A legjobb fórum erre pedig még mindig – a könyv.
A könyv szép, a könyvnek illata van, a könyv valódi, könyvvel ott is együtt lehetünk, ahol nincs wifi, és csak kettőnkön múlik, hogy akadozik-e köztünk a kapcsolat. Egy könyvben mindent fontos információ hozzáférhető egy helyen, a könyv maradandó és remek ajándék.
Ráadásul, az élet nagy kérdéseiről már sok könyv született, a hazai darazsakról korszerű, közérthető, hiteles, pláne szórakoztatóan megírt még egy sem.
Az ismeretterjesztő könyv, ha szakember írja, hiteles.
A szerző, dr. Vas Zoltán (1985-) biológus, PhD, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, a Hártyásszárnyúak gyűjteményének vezetője, a hazai darazsak legszakavatottabb ismerője, a valódi fürkészdarazsak kutatója.
Elhivatott kutatóként több mint napi nyolc órában darazsakkal foglalkozik. Jól ismeri őket, igaz, van, akivel csak "köszönőviszonyban van" – na de kinek van 9-10 ezer jó barátja? Magyarországon ugyanis nagyjából ennyi darázsfaj él. Jó páran akadnak viszont, például a valódi fürkészdarazsak családja (Ichneumonidae), akikkel szoros baráti kapcsolatot ápol.
Vannak olyan darazsak, amelyekről ránézésre megmondja, milyen fajhoz tartoznak, hogyan viselkednek, hol találkozhatunk velük. Más csoportokat mikroszkóp alatt tanulmányoz, hogy a szárnyon futó erek iránya, a csápízek száma, a test mintázata és még számos apró, csak szakértő szemmel felismerhető bélyeg alapján meghatározza, pontosan mely fajba tartoznak. Az sem ritka, hogy a vizsgált példányok még egyetlen, a Földön eddig ismert fajhoz sem hasonlóak, ezért új fajként maga írja le őket.
Darazsakkal kapcsolatos munkássága számokban, a teljesség igénye nélkül:
- 22 tudományos publikáció
- 14 új tudományra faj felfedezése, elnevezése
- több mint 70 hazai faunára új darázsfaj felfedezése
- 2 könyvfejezet
- 16 ismeretterjesztő blogcikk
- 100335 kattintás
Az ismeretterjesztő könyv, amelyben a darazsak világa páratlan filmes, irodalmi, mitológiai asszociációk kavalkádjában tárul elénk, nemcsak hasznos és hiteles, de rendkívül szórakoztató is.
„Ugyanakkor, ha nemcsak azt nézzük, hogy milyen gyönyörűek, hanem azt is, hogy mit csinálnak, miközben ilyen gyönyörűek, menten páros lábbal rúgják ki magukat Aquinói Szent Tamás szépségről írt filozófiai értekezéseiből. Nagyon is van mit palástolniuk, kompenzálniuk ezzel a lélegzetelállító külcsínnel, mert a darazsak talán leginkább megátalkodott képviselői, pedig ilyen mezőnyben ez nem csekélység.”
„Erre ment ki a provokálás, az útonálló pont erre várt, hogy a pók elhagyja a fedezékét, ahol szilárdan megkapaszkodhatott. Ekkor gyorsan fogást talál valamelyik lábán, és egy Dugovics Titusz-i mozdulattal lerántja a háló pereméről. A pók zuhan, a darázs viszont „széles mosollyal” szárnyra kap. Innentől nyert ügye van."
„Némi magyarázattal tartozom az „Amazon városállamok” fejezetcímért. Az amazonok a görög mitológia egyik közismert népe, bár népszerűségükön valószínűleg többet dobott a Diablo 2, mint az egész ókor. Rettegett harcos nőkből álló társadalmuk élén királynők uralkodtak, és Kis-Ázsia területén hatalmas területeket hódítottak meg, városokat alapítottak. A harcban és az irányításban csak a nők vettek részt, a férfiaknak csak időleges, utódnemzési epizódszerep jutott. A történészek szerint nem kizárt, hogy a valóságban is létezett ez a különös szerveződésű nép, a rovarvilágban azonban biztosan megtalálhatjuk az amazonokat; az analógia a társas darazsakkal igencsak adja magát.”
A könyv a darazsak látszólag félelmetes világát ráadásul antropomorfizálja, így egyszerre ismerős, közeli, másképpen „emberi” lesz.
„Előre bocsátom, hogy a „politikai palettán” sárga-fekete színekben indulóktól nagyon távol áll a politikai korrektség. Hetvenmillió éve, a társas darazsak evolúciójának kezdetén el sem tudtak képzelni efféle úri huncutságokat. Államuk elnyomásra, „fészekista” ideológiákra, statáriális ítélőszékekre és szexizmusra épül. Cserébe viszont működőképes, ahogy azt uralkodói dinasztiáik 70 millió éve töretlen vonala bizonyítja.”
„Jelentős piaci rés mutatkozott tehát egy megbízhatóbb szállítórendszer kiépítésére, és a rovarok jó üzleti érzékkel mérték fel a helyzetet. A leendő szerződő felek közeledésének első mozzanata az lehetett, hogy a hatlábú partner rájött, a pollen ehető, és kiemelkedő tápértékkel bír. Ez ugyan még nem éppen szolgált a növények kedvére, de legalább létrejött a kapcsolat a növényi ivarszervek és a rovargasztronómia között.”
„A darázskirálynőkkel ellentétben a méhkirálynők hófehér kesztyűihez nem tapad sár és vérnyirok, uszályuk nem szakadozott és nem földes, rágóikat nem koptatta fakéreg, kavics és kitinpáncél. Úrilányok, úrinők, nem pedig hadvezérből lett cézárok.”
A műfajból és a témából adódóan egyes részek olykor-olykor borzongatóak, nem véletlenül. Ily módon segítik plasztikusan megragadni a jelenséget, segítik a szembenézést a saját félelmeinkkel és – nem utolsósorban – segítik a megismerést.
„Az így felhasított idegsejtek – miután kiömlő sejtszervecskéik horrorisztikus látványából felocsúdtak – azonnal tájékoztatják a központi idegrendszert tragikus helyzetükről, ami rögvest teljes súlyával rátenyerel a fájdalomérzetet keltő pánikgombra.”
„A fürkészdarazsak a rovarvilág néma halálosztói. A hártyásszárnyúak túlnyomó többségét ők alkotják; sokkal többen vannak, mint az összes többi csoport képviselői együttvéve. (…) Mindegyikük magányos életmódú, és szinte kivétel nélkül parazitoidok: gazdaállataikba vagy gazdaállataikra petézve testesítik meg a lassú, módszeres, de elkerülhetetlen végzetet.”
„Ilyen mennyiségű parazitoid már valósággal szétfeszíti a gazdaállat kültakaróját, és a hernyó elvékonyodott bőrén keresztül szabad szemmel is látható a nyüzsgő lárvatömeg vonaglása. Végül megannyi apró lyukon keresztül kirágják magukat az akkor még életben lévő gazdából. Abba, hogy mit élhet át az áldozat, miközben több száz vagy több ezer apró állkapocs falja fel belülről, majd tör ki belőle, jobb nem belegondolni.”
„Más fajok csak a gazda testüregébe petéznek, és a hiperparazitoid első, igen mozgékony lárvastádiumára vár a feladat, hogy felkutassa a darázslárvát a gazda testüregében, majd annak puha bőrén berágva magát belülről eleméssze.”
Hogy pontosan mi is van a könyvben?
- Nemcsak a sokunknak ismerős társas darazsakat ismerjük meg, hanem minden olyan darázscsoportot, amelyek képviselőivel (és amelyek fészeképítményeivel) emberi környezetben is gyakran találkozhatunk: akár a padláson, kamrában épült fészkekben, a kert vagy a városi park virágain, az ablaküvegen vagy este a kültéri lámpa bűvkörében.
- Ezek életmódjának és gyakori fajainak bemutatása mellett külön hangsúlyt kap az emberrel való interakció is: egyáltalán melyek képesek szúrásra, milyen körülmények esetén, melyektől kell, vagy nem kell tartani.
- Jó példa erre a hazánkban védett óriás tőrösdarázs, amelyet sajnos gyakran lódarázsnak nézve elpusztítanak, pedig a végletekig jámbor állat, semmilyen körülmények között sem támad emberre.
- Választ kapnak az olvasók például arra is, mely darazsak építenek akár a városi lakások ritkán bolygatott zugaiba kis hordó alakú sárépítményeket, és hogy mit is tartalmaznak ezek.
- A dráma, az érdekesebbnél érdekesebb és nem ritkán borzongató elemeket sem nélkülöző életmenetek szinte szó szerint az orrunk előtt zajlanak, csak az írás eszköztárával fel kell nagyítani a történeseket a „rovarnyi” méretből, és így nem csak „rovarnyi” érdeklődést váltanak majd ki.
- A könyv segítséget nyújt a társas darazsak főbb fajainak felismerésében is, ami egy igen hasznos tudás, hiszen a különböző fajok különböző mértékű toleranciával reagálnak az emberi aktivitásra az életterükben.
Íme, a tartalomjegyzék, amely önmagában is élvezetes olvasmány:
Olvassa el honlapunkon a Vas Zoltán, a darázsfürkész című riportot és tudjon meg többet a szerzőről!